2013. október 23., szerda

5.rész. Nagyot fejeltem..de sose felejtem

Hahii:) Meghoztam az 5.részt! Igazából...innen indulnak el, vagyis ettől a résztől kezdődnek a 'kalandjaik' . De nem is húzom az időt!;) Jó Olvasást!;)

*Vanessa szemszöge*
 Este megrendeltük  a pizzát, és egy nagyon jó film nézése közben el is fogyasztottuk. Utána mivel fárasztó napunk volt egy jól eső zuhanyzás után el is mentünk lefeküdni. Igazából, szerintem is igaza volt így utólag Lexinek. Vagyis van is neki. Mert Londonban vagyunk, és ma még itt volt az One Direction, ezért reményeim szerint még itt is lesznek. Egy jó pár napot, legalább. Elnyomott az álom gondolat menetem közben...

*Reggel*

 10 körül ébredtem. És mikor lementem barátnőm még aludt a szobájában. Ezért megreggeliztem és felöltöztem (<--- katt rá és láthatod milyen a ruha.) Majd írtam neki egy kis cetlit:
Jó Reggelt Hétalvó! Ha addig ébredsz fel míg nem vagyok itthon, akkor csak azért mentem el mert kávét akarok inni. Starbuck kávét akarok inni! Bocsi hogy nem vártalak meg! De tudom meddig tudsz aludni! Puszi: Vani !
Elindultam a legközelebbi kávézóba. Bementem és vettem két kávét. Csak hogy ne sértődjön meg, hogy neki nem vettem. Haza felé tartottam mikor megláttam egy parkot. Megtetszett. Haza rohantam a kávékkal és otthon leraktam. Már fent volt Lexi is.
-Jó Reggelt...napot.. -mosolygott és kivette a kezemből egy kávét.- Csak egyet hoztál?
-Én már megittam ott! Vagyis út közben! -javítottam ki magam mosolyogva.- De! Láttam egy parkot. Elmegyek oda sétálni egy kicsit! Jössz?
-Öumm...most keltem! Azt sem tudom még hogy milyen nap van! -nevetett fel.- Most nem!
-Hát okéé! -mosolyogtam.- Akkor majd jövök! -mosolyogtam és kimentem az ajtón.-
-Sziaa! -hallottam hangját az ajtó mögül.-
Elmentem a parkhoz. És csak sétálgattam, gyönyörű volt és hangos a gyerekektől. Némelyik, sőt az összes kisgyermek megmosolyogtatott. Olyan édesek, ránézésre még alig voltak öt évesek. És többet tudtak a fociról..mint Én. Ami nagy szám, mivel nagyon szeretem a focit! De a jégkorongot jobban. Elbambultam a kisfiúkon és nem láttam hogy egy labda közeledik a fejem felé. És mikor már észbe kaptam már a földön feküdtem. És öt szempár követte minden mozdulatom, sajnálkozó tekintettel. És amit megfigyeltem. Hogy már nem a szabadban vagyok, vagyis vagyunk. Hanem egy szobában. Mikor már teljesen jól láttam..sikítani akartam. De nem tettem. Mégis csak 19 vagyok. Az One Direction állt teljes élet nagyságban előttem. Vagyis guggolt mivel Én egy kanapén feküdtem. Kérdőn rájuk néztem.
-Jól vagy? Minden oké? -támadtak le kérdéseikkel.-
-Igen. Persze! De..mi volt? Vagyis..a labdára emlékszem..és a mostanra, de közte mi volt?  -érdeklődtem és felültem.-
-Hát igazából a drágalátos szőkeség, nem igen jeleskedik ügyességben... -bökte oldalba Louis.-
-Jól van, na. -kicsit elszégyellte magát ami megmosolyogtatott.-
-És hát.. focizunk a parkban és fejbe rúgott a labdával. -fejezte be a göndör.-
-Igen, és sajnálom! -mosolygott édesen.-
-Nem haragszom..! -mosolyogtam.- Dee..hol is vagyunk? Jaj..amúgy.. Vanessa Gonzales vagyok! De csak Nessa vagy Vani..-mosoylogtam.-
-Öumm...Liam házában. az övé van legközelebb a parkhoz. -mondta Zayn mosolyogva.- És mi vagyunk a..
-One Direction! -fejeztem be mosolyogva.-
-Szóval ismersz minket...-mondták egyszerre.-
-Igen! És..bírlak is titeket..-mosolyogtam.- Vagyis, nehogy azt gondoljátok hogy Én most felállok és elkezdek sikítozni..meg semmi ilyen..-mosolyogtam, mire felnevettek.-
-Reménykedtünk! És kiengesztelés képen..vagyis csak mert elájultál. -néztek Niallre és felkuncogtam.-
-Este csinálunk itt egy medencés bulit! -mosolygott Liam..ahww..olyan édes.-
-És szeretnénk ha eljönnél! -mosolygott Louis.-
-Hát okés! -mosolyogtam- És..eljöhetne egy barátnőm is?
-Persze! És akkor legalább öt fiú két lány! -össze néztek a fiúk, Niall kijelentésére.-
-Ez így csak nekem fura? -néztem rájuk és felálltam.-
-Nem nekünk is! De..! -kezdte Harry.-
-Nem vagyunk perverz állatok! -fejezte be Zayn.- Amúgy is három lány! Mert Perrie is jön! -vigyorgott végül, mire felnevettünk.-
-Na de megyek! Már biztos aggódik hogy hol vagyok..-mosolyogva megforgattam szemeim.-
-Oké! És akkor kilencre gyertek ide! -kacsintott Liam.-
-Okés! Itt leszünk! És akkor..hozzunk fürdőruhát..? Mivel medencés? -érdeklődtem.-
-Igeen! -mondták egyszerre.-
-Jójó! Sziasztok! -mosolyogtam és elmentem.-
-Sziaa! -integettek az ajtóból.-
Gyorsan haza mentem és mindent elmondtam Lexinek. Az arcán láttam hogy nagyon is szeretne eljönni. Hisz fél istenek félmeztelenül. Sőt..Istenek! Még jó hogy hoztunk fürdőruhát. Már a második este bulizunk..az 1Dvel.... Felmentem és készülődni kezdtem. Ahogy Lexi is.

~ Hát ennyi lett volna ez a rész! Remélem tetszett! Komizni ér!;)
PusziPacsi:Nessa♥ ~
 

2013. október 22., kedd

4.rész. Csajos nap és ismerkedés a várossal.

*Lexi szemszöge*

A Nando's-ban még életemben nem voltam..Nagyon jó volt hogy végre eljöhettem ide. Rendeltünk kaját és evés közben sokat beszélgettünk Vanival hogy mit csináljunk még ma. Mivel előttünk még a nap így a Nando's után a London Eyes-hoz rohantunk. Nevetve szálltunk föl rá és néztük London-t.
-De gyönyörű.-szólaltam meg.
-Igen az..Mi lenne ha vásárolnánk egy kicsit?-tért vissza a programjainkhoz.
-Nem bánom..-vontam meg a vállam és miután leszálltunk elkezdtünk "SHOPPINGOLNI". Nem vagyok az a plázás csaj de ha egyszer Londonban vagyok akkor azt ki kell élvezni! Van igazán belemerült a vásárolgatásba és jobbnál-jobb cuccokat kezdett el megvenni..Én csak mosolyogva néztem őt és mikor kérdezte hogy hogy áll neki egy ruha mondtam hogy "tökéletesen"..
A vásárlásnak az lett a vége hogy én vettem két nadrágot és 3 fölsőt..Vanról ne beszéljünk..
-És most?-néztem rá.
-Kifogytam az ötletből..-mondta majd a hátam mögé figyelt. -Mi ott az a nagy tömeg?
-Biztos Justin Bieber..-nevettem fel majd az arcom elkomolyodott mert tényleg lehet hogy ő az..
-Á..Mondjuk lehet sikítoznak a lányok!-fülelt még jobban..majd kikerekedett szemmel néztem a tömegre mert egy lány előttünk sikítozva ment el hogy "ONE DIRECTION!!"..Van már szaladt is volna de vissza húztam..
-Kérlek..Ugyan már..Szerinted te oda jutnál?-néztem rá értetlenül.
-De itt az 1D!-szomorodott el.
-És itt is lesznek! De szinte minden Londoni lány ott van..és nem jutnánk oda az biztos!
-Mondjuk igazad van..-mondta és elindultunk haza. Csalódott voltam én is..Nem vagyok nagy rajongójuk de bírom őket..
Otthon felmentünk a szobáinkba.

(A szobám)

Leültem a NoteBookom elé és egy újba részt írtam a blogomba..Nagyon sokan olvassák. Már gondolkoztam hogy befejezem de nincs akaraterőm..Már nagyon régóta írom és még mindig van ötletem..Mikor benyomtam a "közzététel" gombot lehajtottam a NoteBook fedelét és ledőltem az ágyamra. Vani szobájából zene szólt át. Igen ismerkedünk az új szomszédainkkal..Éppen a "Na Na Na" szólt mikor kopogást hallottam az ajtómon..Van nyitott be.
-Egy csomó lány rakott fel képet twitterre hogy ma találkoztam az 1D-vel..Lehet hogy hogy ha várunk egy kicsit mi is találkoztunk volna velük..-sóhajtott szomorúan.
-Jaj Van! Nyugi már! Fogunk velük találkozni hisz egész nyáron itt leszünk!
-Biztos?
-Biztos!-mosolyogtam rá.
-Szerinted utálnak már a szomszédok?-célzott a zenére.
-Ja..De nem számít!-nevettem fel.
-Vacsi?-nézett rám.
-Pizzarendelés?-néztem rá nevetve.
-Ok!-hát ezt is megbeszéltük.


2013. október 21., hétfő

3.rész. LONDON !

| Sziasztook! Meghoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog!~

*Vanessa szemszöge*
Mikor este hazaértem, túlságosan fáradt voltam ahhoz hogy bepakoljak holnapra. Ezért csak gyorsan lefürödtem és fogat mostam, majd ágyba is bújtam. Magamra húztam a takarót és kidugtam alóla egyik lábamat. Ez nálam egy ilyen megszokás, ha meleg van csak így tudok elaludni. Beállítottam az ébresztőmet, hogy reggel idejében feltudjak kelni. És ne késsük le a repülőt.. Nem tudtam hamar elaludni, annyira izgatott voltam a holnapi út miatt. Először ülök repülőn..és már 18 éves vagyok. Azért abban reménykedem hogy reggel még tudok találkozni anyával, legalább egy puszi erejéig.  Pár perc múlva elaludtam...

*Reggel*

Újra az órám csörgésére ébredtem. Komolyan mint suli időben, csak most Londonba megyünk. Még feküdtem, vagyis forgolódtam pár percet..majd szó szerint kiugrottam az ágyból. Mivel eljutott a tudatomig hogy ma GO LONDON! Gyorsan bepakoltam mindent a bőröndjeimbe..úgy..az egész  szekrényemet. Felöltöztem és a fürdőben elvégeztem mindent amit reggel kell. Utána azokat a dolgokat is elpakoltam, az egyik bőröndbe és kész is voltam. Nagy nehezen lecipekedtem a lépcsőn és a konyhában megtaláltam anyát. Miután letettem az utolsó bőröndöt oda rohantam és szorosan átöleltem, amit Ő viszonozott is. Elmosolyodtam és mivel ugyan annyira voltam magas mint Ő a fülébe súgtam:
-Hiányozni fogsz, Anya!
-Te is, Kincsem! Te is! -sóhajtott és kicsordult pár könnycsepp is a szeméből.-
-Úristen, anya ne sírj kérlek! -mosolyodtam el könnyes szemmel.-
-Sajnálom! -mosolygott és letörölte könnyeit.- Kérlek, ígérd meg hogy ha oda értetek és elfoglaltátok a házat hívsz!
-De hisz Anyu! Motelban leszünk..ami igazából egy ház..csak, nem rendes ház..-értetlenkedtem, és magamnak magyaráztam.-
-Nem, Szívem! Egy házban lesztek. Úgy mondd családi házban! -nyújtott át egy kulcsot.-
-Ez..ez.. az amire gondolok? -mosolyogtam.-
-Hát igazából..a nagy bátyád házának a kulcsa. Akinek ugyebár Londonban van háza, de csak nyár végén jön haza. Ő is egy afféle nyaraláson van! És lebeszéltem vele hogy nyár végéig az Ő házában fogtok lakni. -mosolygott.-
-Úristeen..Te vagy a legjobb anya a világon! -ugrottam nyakába, vigyorogva.- Köszönöm!
-Köszönöm! Én köszönöm! -mosolygott.- De amint látom menned kell! -nézett az órára és Én is a tárgyra néztem.-
-Ahjj..-sóhajtottam és zsebre tettem a kulcsot, míg Ő felírta..szerintem, a nagybátyám/Edward/ házának címét.- Még egyszer köszönöm Anyu! Nagyon fogsz hiányozni! -puszit nyomtam orcájára, amit Ő is megtette az Én arcommal.-
-Te is nekem! -mosolygott.-
-Szia Anyu! -mosolyogtam és kimentem.-
-Szia Kicsim! -hallottam e két szót, ami megmosolyogtatott.-
Hívtam egy taxit, tudom hogy közel van Lexi háza. De túl sok volt a csomagom hogy elcipeljem odáig. Bepakoltam a csomagtartójába az autónak és Lexi házához mentünk, miután megadtam a címét. Mikor befordultunk az utcájukba már kint állt a ház előtt. Oda értünk, a sofőr neki is segített bepakolni és beült mellé a hátsó ülésre. Mosolyogva köszöntöttük egymást és meg is öleltük egymást. Mindent elmondtunk egymásnak, vagyis sok mindent nem igen tudtunk. Mivel csak egy éjszaka telt el a legutolsó találkozás óta. De mindegy. Mindketten nagyon izgatottak voltunk. És mikor megmutattam neki a kulcsot. Szinte lesokkolt, hogy nem egy büdös motelben kell laknunk. A reptérre érve, nagy nehezen átszenvedtünk magunkat a bőröndökkel  minden akadályon. És mikor észbe kaptam már a gépen ültünk és a felszállást figyeltem. Ahogyan távolodunk a földtől, egyre jobban éreztem hogy: EZ LESZ ÉLETÜNK LEGJOBB NYARA!
 Az út nagy részét végig aludtam, vagy éppen zenét hallgattam. a Repülős kaja..nem a legjobb. Főleg a puding. Aminek a teteje szőrös volt. Pfujj..
-Te..Lexi..Hallod? -szedtem ki a füléből a füles, mivel zenét hallgatott.-
-Igen? Mi van? Most már hallom.. -nézett rám idegesen mert megszakítottam a zene hallgatásban. Muhahaa..Én barátnőm. Mindkettőnknek a zene 'az élete'.-
-Ugye..elmegyünk majd a Nando's-ba enni..-vágtam bociszemeket.-
-Persze! -mosolyodott el.- Még a nap folyamán, mert éhen halok.-mondta normál hangnemben.- Mert ez a kaja..valami förtelmes...!-suttogta, mire elnevettem magam.-
-Akkor jó! És igen szerintem is..-nevettem még mindig.Majd vissza dugta a fül hallgatóját és Én is befejeztem a kacagást.-
 Bő másfél óra alatt megérkeztünk Londonba, a repülő térre. Szinte rohantunk lefelé a gépről. Vagyis Én biztos. Gyorsan kikapkodtam mindkettőnk csomagjait és elindultunk kifelé a repülő térről. Hívtunk egy taxit és megadtam neki Edward címét. Ami most egy nyár erejéig a Vexi ház. Így nevezzük magunkat össze vonva /Van+Lexi=Vexi :P/ Hamar a házhoz értünk. Egyszerűen gyönyörű volt. Bementünk a házban. Belülről is elképesztő volt. Egy közös fürdőszoba, plusz minden szobában egy. Három szoba. Egy nagy konyha+egy étkező. És egy hatalmas nappali. És egy kisebb előszoba. A nappaliban kiesett a kezünkből a bőröndök 

és a szobákba vettük az irányt. Rögtön le is foglaltam egyet, vagyis inkább gyorsabb voltam stipi-stopiba mint Lexi..Annyira tetszik ez a ház. De mivel a hűtőben, semmi kaját nem találtunk, és a repülőn nem bírtuk, vagyis mertük megenni a kaját. Rájöttünk hogy el kell mennünk vásárolni. De előtte kell szerezni valami kaját. Mivel mindketten majd éhen haltunk. Így hát elindultunk arra a helyre amit ide felé megbeszéltünk. A Nando's-ba!
Van(Én) szobája.













~Nahát Ennyi lett volna a 3.rész:) Remélem elnyerte a tetszéseteket. Komikat kérünk.;)
PusziPacsi: Nessa♥ ~

2013. október 7., hétfő

2. rész. A rég nem látott testvér.

Sziasztook:) Meghoztam nektek a második részt:3 Jó olvasást! xx

*Alexis szemszöge*

Reggel izgatottan keltem ugyanis holnap Vanival nyaralni megyünk...Londonba! Leszaladtam a lépcsőn és a konyhába indultam. Egy cetlit találtam a hűtőn.  "Dolgozni mentünk. Reggeli az asztalon! Ha mész valahova a kulcsot tudod hova kell tenni! Puszi! Anya és Apa" Hát igen..Majdnem minden reggel egyedül vagyok a házban. Leültem az asztalhoz és megettem a reggelimet, majd felöltöztem.



Bekapcsoltam a notebookom és felnéztem twitterre. Újabb követők..Nézegettem még a közösségi portálokat majd csengettek. Gondoltam Nessi az. Hát tévedtem. A bátyám volt az akit ezer éve nem láttam mert eltűnt..Csak úgy..A nyakába ugrottam és hát a szememből kiszaladtak a kis "barátaim"..A könnyek..Szorosan magához ölelt. Elengedtük egymást és nem tudtam megszólalni.

-De megnőttél..-mondta ki azt a mondatot amit utálok..Az ember nő és nő..Nem maradhat ugyanolyan mint volt..
-Tudom..De..Te hogy kerülsz ide?!
-Látogatni téged! Anyuék nincsenek itthon?
-Nem..Nincsenek..
-Akkor jó. Figyelj! Csak mára jöttem haza Holnap indulok vissza..
-De miért akartál meglátogatni?
-Csak úgy..
-Josh! Ne hazudj! Látom rajtad hogy van valami!
-Nem hugi..Nincs semmi..Csak..fura téged látni! Már nagyon régen láttalak! Nagyon kicsi voltál még..
-Tudom!-öleltem meg még egyszer.
-Most átmegyek Nickékhez..Rég láttam őket is..Majd jövök..
-Én Nessiéknél leszek..Majd gyere be..
-Oké..Szia!-mondta és elment. Bekulcsoltam az ajtót és átszaladtam Vanihoz. Nem kopogtam..(Nem szoktunk egymásnál ez nálunk már megvan szokva) Bementem és felszaladtam a szobájába.
-Hallod! Josh hazajött!
-Mi?! Ez komoly?
-Igen..De csak mára.
-Húú..De rég láttam.
-Igen..Majd bejön ide is..Most Nickékhez ment..
-Értem..Amúgy..Holnap!! LONDON!-ugrott föl.
-Igen! De várom már!-ugrottam én is fel.
-Első dolgunk az lesz hogy elmegyünk egy 1D koncertre!-álmodozott.
-Nem Van..első dolgunk az lesz hogy kitaláljunk a reptérről!-nevettem.
-Ja..Igen..Mi ránk ez jellemző.
-Mi ránk igen!
-De sokat változott amúgy Josh?-nem tudom hogy hogy jött ez most ehhez a témához.
-Igen eléggé..Már nem az a kisfiú aki volt..Akivel játszottam mindig..Aki nevettetett..-csúszott ki egy könnycsepp a szememből..
-Ne sírj..-ölelt meg Van. -Gondolj arra hogy ma sokat lehettek együtt!
-Oké..-szipogtam. Kopogást hallottunk. Vani leszaladt és amikor kinyitotta Josh nyakába ugrott. -Bátyóó!-kiabált. Hát igen..Mi 3-an "tesók" vagyunk. Josh felnevetett.
-Elmegyünk valahova?-kérdeztem.
-Tőlem..-vonták meg a vállukat. Vani becsukta az ajtót és elindultunk ahhoz a vidámparkhoz ahova mindig jártunk. Amikor odaértünk egy csomó gyerek játszott ott..Befutottunk nevetve. Mindent kipróbáltunk ami ott volt..Sok szülő hülyének nézett minket..És sokan nevettek velünk.

Estefele Josh hazakisért minket de ő nem jött be mivel nem akart anyuékkal találkozni. Vani bement a  házukba én pedig még kint álltam a bátyámmal.
-Hát Josh..Búcsúzunk..Reggel korán kelek..
-Miért?!
-Londonba megyek Vanival..-mosolyogtam.
-Jó neked..-nevetett.
-Nyaralás..-nevettem én is.- Szeretlek..-öleltem meg.-És szeretném ha nem úgy tűnnél el megint mint múltkor.
-Nem..Mostanában többet jelentkezek!
-Hát remélem is!
-Na de menj..Szeretlek! -ölelt meg szorosan magához húzva.
-Én is..-suttogtam és adtam neki puszit. Nemsokkal később bementem ő pedig elment..Ki tudja hova..Hát igen..Eltelt ez a nap..Holnap pedig GO LONDON!


Ennyi lenne a második rész!:) Remélem tetszett! x

2013. október 4., péntek

1.Rész. Viszlát Iskola, Hello Nyár..

Sziasztook! Hát meghoztam az első részt! Nem nagyon tudok mit mondani róla. Jó Olvasást;)♥

*Vanessa szemszöge*
Reggel a telefonom ébresztőjére riadtam föl. Az iskola és utolsó napja és még mindig nem szoktam meg hogy 06:25-kor kelnem kell. Tapogató mozdulatokkal kerestem a 'zenélő' tárgyat. Leállítottam, és nagy nehezen
felnyitottam pupilláimat. Majd megdörzsöltem hogy élesebb legyen látásom. Kimásztam az ágyból és felvettem papucsomat, majd lecsoszogtam az emeletről egyenesen a konyhába, ahol anyukám éppen reggelit készített.
-Jó Reggelt Anyu! -köszöntem mosolyogva és leültem egy bárszékre a pulthoz. Mint minden reggel.-
-Jó Reggelt Kislányom! -lépett mellé mosolyogva és letette elé az ételt és a bögrét, amiben tejes kávé volt, majd elment a nappaliba.-
-Köszönöm! -mosolyogtam- De Te megint nem eszel velem? -néztem utána.-
-Szívesen! -kiáltott vissza.- Nem tudok! sietnem kell! Sajnálom Kincsem! -jött vissza már a munkaruhájában, megpusziltam homlokom és kiindult az ajtón.-
-Szia Anyu! -sóhajtottam.-
-Szia Van! -lépett ki az ajtón és becsukta maga után, majd már csak az autót láttam elhajtani az ablak alatt.- Megreggeliztem és felmentem. Már igazán megszokhattam volna hogy amióta apa elhunyt, mindig egyedül reggelizek. Mivel csak anya tud eltartani engem, ezért sokat kell dolgoznia..sajnos. De már megszoktam. Majd nyáron máshogy lesz. Mivel Alexissel Londonba, mind a kettőnk már év eleje óta erre az útra gyűjt. Már nagyon várjuk, hisz LONDON. Big Ben, Londod Eyes..meg a többi. És már csak azt az egy napot kell kibírnunk az iskolában. Végre péntek. Már vasárnap indulunk..hamar elfog telni ez a nap úgy érzem.. Ledőltem az ágyamra és magamhoz vettem telefonomat. Írtam Lexinek egy SMS-t:
"Jó Reggelt!:) Fél óra és nálatok leszek!;) Legyél kész! Van xXx" Pár perc múlva jött a válasz:
"Neked is!:) Okés!;) Lexi xX"
Elvettem a ruháimat a székemről és bementem a fürdőbe. Felöltöztem majd kivasaltam hosszú barnás-szőkés hajamat, és kihúztam a szememet. Majd magamhoz vettem táskámat és lesiettem. Felvettem cipőmet és kimentem a házból. Bezártam az ajtót és barátnőmhöz indultam. A megbeszélt időpontra oda értem és csöngettem.
-Sziija! -lépett ki hatalmas mosollyal az arcán a mindig életvidám lány.-
-Szia! -mosolyogtam- Mehetünk?
-Persze! -mosolygott bezárta maga mögött az ajtót és oda jött hozzám.-
Elindultunk az iskolábaés mosolyogva beléptünk az épületbe, majd a termünkbe. Gyorsan leültünk a helyünkre, és be is lépett a tanár. Ma csak osztályfőnöki óráink voltak..Hamar eltelt a nap.
-Na gyerekek jó szórakozást a nyárra. Legyen sok örömötök és kevésbé több bánatotok.Ezzel a pár sorral befejezem a tanévet! -mondta az igazgató. És mindenki felugrott és lesöpörte a tanszereket az asztalról. Van aki felugrott az asztalra és táncolni kezdett. Mi az utóbbiak közé tartoztunk. Majd mikor megszólalt a csengő leugrottunk a padról és kiszaladtunk az iskolából. Vissza fordultam és Alexis is:
-Viszlát iskola, Hello Nyár.. -kiáltottunk fel és felugrottunk az összes diákkal együtt.-
Lexivel már tegnap megbeszéltük hogy suli után elmegyünk fagyizni. El is indultunk.Két-két gombócot ettünk. Már este hat fele járhatott, mikor mind a ketten újra gyerekek szerettünk volna lenni. Elmentünk oda ahová régen szoktunk járni, még kislány ként. Ahol apukáink csináltak a fára egy hintát, magasan. Csak felnőtt segítségével tudtunk felülni rá. Most már feltudtunk rá ülni, neki is és nekem is volt. Régen úgy éreztem, mintha ez lenne az a hely ahol nyugodt lehetek. Ez volt az a hely, amit apával, a mi kis szenthelyünknek tudhattunk, vagyis a hintás fától, nem messze állt egy magas fa. Arra a fára építettünk egy kis faházat. Apával mindig oda szöktünk el, vagy bújtunk el anyu elől nassolni. És mióta apa meghalt, nem voltam ott fent. Már 2 éve. És ez a két hinta. Ez a két hinta csinálta gyermekkorunk legszebb emlékeit. Nekem is és Lexinek is. Szinte egész nap itt voltunk. A fa tövében ülve rajzoltunk. Olyan jó vissza gondolni rá. Legszívesebben vissza mennék az időben, csak hogy újra átélhessem. És néha belegondolok: Az akkori Énem, büszke lenne most rám?
Gondolat menetemet, Lexi hangja zavarta meg.
-Heey! Föld hívja Vanessát! -legyezett kezével szemeim előtt-
-Ohh..-nevettem fel- Bocsi, elgondolkoztam!
-Jó-jó. De gyere menjünk haza már késő van. -húzott ki a hintából és elindultunk.-
Haza kísértem, és elköszöntünk. Haza mentem. Anya nem volt otthon. Megint. Felmentem és lefürödtem, magamra kaptam pizsamámat és befeküdtem az ágyamba. Lehunytam szemeimet, és elaludtam.

~Ennyi lett volna mostanra.Kövi réz 2 komi után érkezik..~