*Vanessa szemszöge*
Mikor este hazaértem, túlságosan fáradt voltam ahhoz hogy bepakoljak holnapra. Ezért csak gyorsan lefürödtem és fogat mostam, majd ágyba is bújtam. Magamra húztam a takarót és kidugtam alóla egyik lábamat. Ez nálam egy ilyen megszokás, ha meleg van csak így tudok elaludni. Beállítottam az ébresztőmet, hogy reggel idejében feltudjak kelni. És ne késsük le a repülőt.. Nem tudtam hamar elaludni, annyira izgatott voltam a holnapi út miatt. Először ülök repülőn..és már 18 éves vagyok. Azért abban reménykedem hogy reggel még tudok találkozni anyával, legalább egy puszi erejéig. Pár perc múlva elaludtam...
*Reggel*
Újra az órám csörgésére ébredtem. Komolyan mint suli időben, csak most Londonba megyünk. Még feküdtem, vagyis forgolódtam pár percet..majd szó szerint kiugrottam az ágyból. Mivel eljutott a tudatomig hogy ma GO LONDON! Gyorsan bepakoltam mindent a bőröndjeimbe..úgy..az egész szekrényemet. Felöltöztem és a fürdőben elvégeztem mindent amit reggel kell. Utána azokat a dolgokat is elpakoltam, az egyik bőröndbe és kész is voltam. Nagy nehezen lecipekedtem a lépcsőn és a konyhában megtaláltam anyát. Miután letettem az utolsó bőröndöt oda rohantam és szorosan átöleltem, amit Ő viszonozott is. Elmosolyodtam és mivel ugyan annyira voltam magas mint Ő a fülébe súgtam:
-Hiányozni fogsz, Anya!
-Te is, Kincsem! Te is! -sóhajtott és kicsordult pár könnycsepp is a szeméből.-
-Úristen, anya ne sírj kérlek! -mosolyodtam el könnyes szemmel.-
-Sajnálom! -mosolygott és letörölte könnyeit.- Kérlek, ígérd meg hogy ha oda értetek és elfoglaltátok a házat hívsz!
-De hisz Anyu! Motelban leszünk..ami igazából egy ház..csak, nem rendes ház..-értetlenkedtem, és magamnak magyaráztam.-
-Nem, Szívem! Egy házban lesztek. Úgy mondd családi házban! -nyújtott át egy kulcsot.-
-Ez..ez.. az amire gondolok? -mosolyogtam.-
-Hát igazából..a nagy bátyád házának a kulcsa. Akinek ugyebár Londonban van háza, de csak nyár végén jön haza. Ő is egy afféle nyaraláson van! És lebeszéltem vele hogy nyár végéig az Ő házában fogtok lakni. -mosolygott.-
-Úristeen..Te vagy a legjobb anya a világon! -ugrottam nyakába, vigyorogva.- Köszönöm!
-Köszönöm! Én köszönöm! -mosolygott.- De amint látom menned kell! -nézett az órára és Én is a tárgyra néztem.-
-Ahjj..-sóhajtottam és zsebre tettem a kulcsot, míg Ő felírta..szerintem, a nagybátyám/Edward/ házának címét.- Még egyszer köszönöm Anyu! Nagyon fogsz hiányozni! -puszit nyomtam orcájára, amit Ő is megtette az Én arcommal.-
-Te is nekem! -mosolygott.-
-Szia Anyu! -mosolyogtam és kimentem.-
-Szia Kicsim! -hallottam e két szót, ami megmosolyogtatott.-
Hívtam egy taxit, tudom hogy közel van Lexi háza. De túl sok volt a csomagom hogy elcipeljem odáig. Bepakoltam a csomagtartójába az autónak és Lexi házához mentünk, miután megadtam a címét. Mikor befordultunk az utcájukba már kint állt a ház előtt. Oda értünk, a sofőr neki is segített bepakolni és beült mellé a hátsó ülésre. Mosolyogva köszöntöttük egymást és meg is öleltük egymást. Mindent elmondtunk egymásnak, vagyis sok mindent nem igen tudtunk. Mivel csak egy éjszaka telt el a legutolsó találkozás óta. De mindegy. Mindketten nagyon izgatottak voltunk. És mikor megmutattam neki a kulcsot. Szinte lesokkolt, hogy nem egy büdös motelben kell laknunk. A reptérre érve, nagy nehezen átszenvedtünk magunkat a bőröndökkel minden akadályon. És mikor észbe kaptam már a gépen ültünk és a felszállást figyeltem. Ahogyan távolodunk a földtől, egyre jobban éreztem hogy: EZ LESZ ÉLETÜNK LEGJOBB NYARA!
Az út nagy részét végig aludtam, vagy éppen zenét hallgattam. a Repülős kaja..nem a legjobb. Főleg a puding. Aminek a teteje szőrös volt. Pfujj..
-Te..Lexi..Hallod? -szedtem ki a füléből a füles, mivel zenét hallgatott.-
-Igen? Mi van? Most már hallom.. -nézett rám idegesen mert megszakítottam a zene hallgatásban. Muhahaa..Én barátnőm. Mindkettőnknek a zene 'az élete'.-
-Ugye..elmegyünk majd a Nando's-ba enni..-vágtam bociszemeket.-
-Persze! -mosolyodott el.- Még a nap folyamán, mert éhen halok.-mondta normál hangnemben.- Mert ez a kaja..valami förtelmes...!-suttogta, mire elnevettem magam.-
-Akkor jó! És igen szerintem is..-nevettem még mindig.Majd vissza dugta a fül hallgatóját és Én is befejeztem a kacagást.-
Bő másfél óra alatt megérkeztünk Londonba, a repülő térre. Szinte rohantunk lefelé a gépről. Vagyis Én biztos. Gyorsan kikapkodtam mindkettőnk csomagjait és elindultunk kifelé a repülő térről. Hívtunk egy taxit és megadtam neki Edward címét. Ami most egy nyár erejéig a Vexi ház. Így nevezzük magunkat össze vonva /Van+Lexi=Vexi :P/ Hamar a házhoz értünk. Egyszerűen gyönyörű volt. Bementünk a házban. Belülről is elképesztő volt. Egy közös fürdőszoba, plusz minden szobában egy. Három szoba. Egy nagy konyha+egy étkező. És egy hatalmas nappali. És egy kisebb előszoba. A nappaliban kiesett a kezünkből a bőröndök
 |
 |
| Van(Én) szobája. |
~Nahát Ennyi lett volna a 3.rész:) Remélem elnyerte a tetszéseteket. Komikat kérünk.;)
PusziPacsi: Nessa♥ ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése