*Alexis szemszöge*
Reggel izgatottan keltem ugyanis holnap Vanival nyaralni megyünk...Londonba! Leszaladtam a lépcsőn és a konyhába indultam. Egy cetlit találtam a hűtőn. "Dolgozni mentünk. Reggeli az asztalon! Ha mész valahova a kulcsot tudod hova kell tenni! Puszi! Anya és Apa" Hát igen..Majdnem minden reggel egyedül vagyok a házban. Leültem az asztalhoz és megettem a reggelimet, majd felöltöztem.
Bekapcsoltam a notebookom és felnéztem twitterre. Újabb követők..Nézegettem még a közösségi portálokat majd csengettek. Gondoltam Nessi az. Hát tévedtem. A bátyám volt az akit ezer éve nem láttam mert eltűnt..Csak úgy..A nyakába ugrottam és hát a szememből kiszaladtak a kis "barátaim"..A könnyek..Szorosan magához ölelt. Elengedtük egymást és nem tudtam megszólalni.
-De megnőttél..-mondta ki azt a mondatot amit utálok..Az ember nő és nő..Nem maradhat ugyanolyan mint volt..
-Tudom..De..Te hogy kerülsz ide?!
-Látogatni téged! Anyuék nincsenek itthon?
-Nem..Nincsenek..
-Akkor jó. Figyelj! Csak mára jöttem haza Holnap indulok vissza..
-De miért akartál meglátogatni?
-Csak úgy..
-Josh! Ne hazudj! Látom rajtad hogy van valami!
-Nem hugi..Nincs semmi..Csak..fura téged látni! Már nagyon régen láttalak! Nagyon kicsi voltál még..
-Tudom!-öleltem meg még egyszer.
-Most átmegyek Nickékhez..Rég láttam őket is..Majd jövök..
-Én Nessiéknél leszek..Majd gyere be..
-Oké..Szia!-mondta és elment. Bekulcsoltam az ajtót és átszaladtam Vanihoz. Nem kopogtam..(Nem szoktunk egymásnál ez nálunk már megvan szokva) Bementem és felszaladtam a szobájába.
-Hallod! Josh hazajött!
-Mi?! Ez komoly?
-Igen..De csak mára.
-Húú..De rég láttam.
-Igen..Majd bejön ide is..Most Nickékhez ment..
-Értem..Amúgy..Holnap!! LONDON!-ugrott föl.
-Igen! De várom már!-ugrottam én is fel.
-Első dolgunk az lesz hogy elmegyünk egy 1D koncertre!-álmodozott.
-Nem Van..első dolgunk az lesz hogy kitaláljunk a reptérről!-nevettem.
-Ja..Igen..Mi ránk ez jellemző.
-Mi ránk igen!
-De sokat változott amúgy Josh?-nem tudom hogy hogy jött ez most ehhez a témához.
-Igen eléggé..Már nem az a kisfiú aki volt..Akivel játszottam mindig..Aki nevettetett..-csúszott ki egy könnycsepp a szememből..
-Ne sírj..-ölelt meg Van. -Gondolj arra hogy ma sokat lehettek együtt!
-Oké..-szipogtam. Kopogást hallottunk. Vani leszaladt és amikor kinyitotta Josh nyakába ugrott. -Bátyóó!-kiabált. Hát igen..Mi 3-an "tesók" vagyunk. Josh felnevetett.
-Elmegyünk valahova?-kérdeztem.
-Tőlem..-vonták meg a vállukat. Vani becsukta az ajtót és elindultunk ahhoz a vidámparkhoz ahova mindig jártunk. Amikor odaértünk egy csomó gyerek játszott ott..Befutottunk nevetve. Mindent kipróbáltunk ami ott volt..Sok szülő hülyének nézett minket..És sokan nevettek velünk.
Estefele Josh hazakisért minket de ő nem jött be mivel nem akart anyuékkal találkozni. Vani bement a házukba én pedig még kint álltam a bátyámmal.
-Hát Josh..Búcsúzunk..Reggel korán kelek..
-Miért?!
-Londonba megyek Vanival..-mosolyogtam.
-Jó neked..-nevetett.
-Nyaralás..-nevettem én is.- Szeretlek..-öleltem meg.-És szeretném ha nem úgy tűnnél el megint mint múltkor.
-Nem..Mostanában többet jelentkezek!
-Hát remélem is!
-Na de menj..Szeretlek! -ölelt meg szorosan magához húzva.
-Én is..-suttogtam és adtam neki puszit. Nemsokkal később bementem ő pedig elment..Ki tudja hova..Hát igen..Eltelt ez a nap..Holnap pedig GO LONDON!
Ennyi lenne a második rész!:) Remélem tetszett! x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése