1.Rész. Viszlát Iskola, Hello Nyár..

Sziasztook! Hát meghoztam az első részt! Nem nagyon tudok mit mondani róla. Jó Olvasást;)♥

*Vanessa szemszöge*
Reggel a telefonom ébresztőjére riadtam föl. Az iskola és utolsó napja és még mindig nem szoktam meg hogy 06:25-kor kelnem kell. Tapogató mozdulatokkal kerestem a 'zenélő' tárgyat. Leállítottam, és nagy nehezen
felnyitottam pupilláimat. Majd megdörzsöltem hogy élesebb legyen látásom. Kimásztam az ágyból és felvettem papucsomat, majd lecsoszogtam az emeletről egyenesen a konyhába, ahol anyukám éppen reggelit készített.
-Jó Reggelt Anyu! -köszöntem mosolyogva és leültem egy bárszékre a pulthoz. Mint minden reggel.-
-Jó Reggelt Kislányom! -lépett mellé mosolyogva és letette elé az ételt és a bögrét, amiben tejes kávé volt, majd elment a nappaliba.-
-Köszönöm! -mosolyogtam- De Te megint nem eszel velem? -néztem utána.-
-Szívesen! -kiáltott vissza.- Nem tudok! sietnem kell! Sajnálom Kincsem! -jött vissza már a munkaruhájában, megpusziltam homlokom és kiindult az ajtón.-
-Szia Anyu! -sóhajtottam.-
-Szia Van! -lépett ki az ajtón és becsukta maga után, majd már csak az autót láttam elhajtani az ablak alatt.- Megreggeliztem és felmentem. Már igazán megszokhattam volna hogy amióta apa elhunyt, mindig egyedül reggelizek. Mivel csak anya tud eltartani engem, ezért sokat kell dolgoznia..sajnos. De már megszoktam. Majd nyáron máshogy lesz. Mivel Alexissel Londonba, mind a kettőnk már év eleje óta erre az útra gyűjt. Már nagyon várjuk, hisz LONDON. Big Ben, Londod Eyes..meg a többi. És már csak azt az egy napot kell kibírnunk az iskolában. Végre péntek. Már vasárnap indulunk..hamar elfog telni ez a nap úgy érzem.. Ledőltem az ágyamra és magamhoz vettem telefonomat. Írtam Lexinek egy SMS-t:
"Jó Reggelt!:) Fél óra és nálatok leszek!;) Legyél kész! Van xXx" Pár perc múlva jött a válasz:
"Neked is!:) Okés!;) Lexi xX"
Elvettem a ruháimat a székemről és bementem a fürdőbe. Felöltöztem majd kivasaltam hosszú barnás-szőkés hajamat, és kihúztam a szememet. Majd magamhoz vettem táskámat és lesiettem. Felvettem cipőmet és kimentem a házból. Bezártam az ajtót és barátnőmhöz indultam. A megbeszélt időpontra oda értem és csöngettem.
-Sziija! -lépett ki hatalmas mosollyal az arcán a mindig életvidám lány.-
-Szia! -mosolyogtam- Mehetünk?
-Persze! -mosolygott bezárta maga mögött az ajtót és oda jött hozzám.-
Elindultunk az iskolábaés mosolyogva beléptünk az épületbe, majd a termünkbe. Gyorsan leültünk a helyünkre, és be is lépett a tanár. Ma csak osztályfőnöki óráink voltak..Hamar eltelt a nap.
-Na gyerekek jó szórakozást a nyárra. Legyen sok örömötök és kevésbé több bánatotok.Ezzel a pár sorral befejezem a tanévet! -mondta az igazgató. És mindenki felugrott és lesöpörte a tanszereket az asztalról. Van aki felugrott az asztalra és táncolni kezdett. Mi az utóbbiak közé tartoztunk. Majd mikor megszólalt a csengő leugrottunk a padról és kiszaladtunk az iskolából. Vissza fordultam és Alexis is:
-Viszlát iskola, Hello Nyár.. -kiáltottunk fel és felugrottunk az összes diákkal együtt.-

Lexivel már tegnap megbeszéltük hogy suli után elmegyünk fagyizni. El is indultunk.Két-két gombócot ettünk. Már este hat fele járhatott, mikor mind a ketten újra gyerekek szerettünk volna lenni. Elmentünk oda ahová régen szoktunk járni, még kislány ként. Ahol apukáink csináltak a fára egy hintát, magasan. Csak felnőtt segítségével tudtunk felülni rá. Most már feltudtunk rá ülni, neki is és nekem is volt. Régen úgy éreztem, mintha ez lenne az a hely ahol nyugodt lehetek. Ez volt az a hely, amit apával, a mi kis szenthelyünknek tudhattunk, vagyis a hintás fától, nem messze állt egy magas fa. Arra a fára építettünk egy kis faházat. Apával mindig oda szöktünk el, vagy bújtunk el anyu elől nassolni. És mióta apa meghalt, nem voltam ott fent. Már 2 éve. És ez a két hinta. Ez a két hinta csinálta gyermekkorunk legszebb emlékeit. Nekem is és Lexinek is. Szinte egész nap itt voltunk. A fa tövében ülve rajzoltunk. Olyan jó vissza gondolni rá. Legszívesebben vissza mennék az időben, csak hogy újra átélhessem. És néha belegondolok: Az akkori Énem, büszke lenne most rám?
Gondolat menetemet, Lexi hangja zavarta meg.
-Heey! Föld hívja Vanessát! -legyezett kezével szemeim előtt-
-Ohh..-nevettem fel- Bocsi, elgondolkoztam!
-Jó-jó. De gyere menjünk haza már késő van. -húzott ki a hintából és elindultunk.-
Haza kísértem, és elköszöntünk. Haza mentem. Anya nem volt otthon. Megint. Felmentem és lefürödtem, magamra kaptam pizsamámat és befeküdtem az ágyamba. Lehunytam szemeimet, és elaludtam.

~Ennyi lett volna mostanra.Kövi réz 2 komi után érkezik..~